Stressz alapú hajhullás – amikor a hajunk kongatja meg a vészharangot

A modern társadalomban annyi népbetegség kalimpál, mint amennyi pillangó egy friss szerelmes gyomrában.

Ezek egyik legnagyobb sztárja pedig a mindent és mindenkit megkörnyékező stressz, ami úgy terjed, mint egy vírus az óvodában. Az életünket olyan rohamban éljük, hogy időnként még a szél is megirigyli a tempónkat. Miközben pedig száguldozunk, a különböző stresszforrások záporesőként hullanak a tavaszi cipőinkre.

A stressztől – bármelyik szemszögből is nézzük – sokszor úgy érezzük magunkat, mint egy kis hajó, amit a hullámok ide-oda csapkodnak.

A munkahely, a pénzügyek, az egészségünk és a család mind olyan tényezők, amelyek együtt játszanak ebben a ’stressz játékban’. És néha úgy tűnik, mintha egy túlfűtött bűvészmutatvány résztvevői lennénk.

A stressz alapú hajhullás úgy bukkan fel, mint a mosógépből eltűnt fél pár zokni

A szervezetünk  néha úgy viselkedik, mint egy kisördög, aki csendben gyűjtögeti a katasztrófa-morzsákat, majd egy idő után úgy dönt, hogy itt az ideje lerántani a leplet.

A stressz időnként úgy hozza ki belőlünk a legrosszabbat, mint egy titokban gyakorolt színészt a reflektorfény. Hajunk az egyik pillanatban még csillog, mint egy Oscar-díj, a következőben pedig lehullik, mint az őszi falevél.

És hogy mikor?

A legtöbbször olyan titokzatosan bukkan fel, mint egy nyomtalanul eltűnt zokni a mosógépből.

Stressz alapú hajhullás – a titokzatos női főszereplő

A stressz alapú hajhullás főként a nők színpadán brillírozik, és olykor csak néhány hónappal a stresszbomba robbanása után tárja fel ördögi mivoltát.

Lehet egy magas láz, valamilyen krónikus betegség, szülés vagy akár egy komolyabb érzelmi trauma – mindegyikük hozzájárulhat a stressz alapú hajhullás kavalkádjához.

A stressz – galád módon – talán azt mondja nekünk: „most kicsit hátra dőlhetsz”, és ezt a hajszálaink el is hiszik. De, mint egy jó szieszta után, amikor próbálunk kikelni az ágyból, a hajszálak is azt érezhetik, hogy nehéz elkezdeni a munkát egy kiadós evés után.

A stressz ugyanis úgy befolyásolja a hajszálakat, mint egy lelassított mozgókép.

Miután a stresszhullám elsodort minket, hajszálaink egyfajta mély alvásba merülnek, ahol új növekedési ciklusra készülnek. Csakhogy ebben a szünetben a hajszálak inkább úgy viselkednek, mint hétfő reggel a lusta irodista, aki nagyon lassan kapja össze magát.

És amikor azt gondoljuk, hogy már túl vagyunk a stresszen, a hajszálak úgy döntenek, hogy hozzák az őszi lombhullató hangulatot. Csak éppen a hajszálaink játszák a falevelek szerepét.

Csata a fejünk tetején

A stressz olykor komolyabb tüntetéssé is fajulhat a hajszálak köztársaságában. Az alopecia areata, mint egy lázadó csoport, szó szerint fellázítja a fehérvérsejteket, hogy megostromolják a hajtüszőket. A szőrszálak azonban ellenállnak, és folytatódik a csata a fejünk tetején.

Amikor pedig a stressz lassan kopaszra gyalul bennünket olyan, mintha egy szomorú dalt énekelnénk a hajszálainkkal. A túlterheltség és a folyamatos idegeskedés úgy hat ránk, mint amikor egy rockkoncerten a hangerőt állandóan maximumra tolják.

Amikor a stressz eluralkodik rajtunk, néha még a saját hajszálainkat is tépni kezdjük. Ez pedig olyan, mintha egy elszabadult színházi előadásban vennénk részt, ahol a főszereplő hirtelen ellentmond a rendezőnek. A fejünk tetején zajló pszicho drámában a hajszálainkkal együtt az ideget is ki szeretnénk húzni magunkból, mintha csak egy terapeutával ülnénk szemben.

A hajunk azonban nem csak a fejünk tetején található, hanem egyfajta lelki társunk is az élet útvesztőiben. Ha úgy érezzük, hogy a stressz láthatatlan keze a hajszálaink között játszadozik, ne habozzunk. Forduljunk szakemberhez, akár egy hajszál és egy pillanat alatt, hogy felderítsük a stressz valódi okát és ráléphessünk a gyógyulás útjára.