Szerelmes levél a hajamnak

A Valentin-napról sokan azt gondolják, hogy kizárólag két ember szerelméről szól. Ez a nap azonban sokkal mélyebb összefonódásokat és kapcsolatokat ünnepel szerte a világon. A családi és baráti kötelékek megünneplése mellett felhívja a figyelmet önmagunk elfogadására és szeretetére is.

Sokan küzdenek önértékelési problémával, ami rányomhatja a mindennapi életre a hatását. Holott sokszor elég lenne annyi is, hogy más lencsén nézzük magunkat, hogy felfedezzük a bennünk rejlő szépséget. Ha értékelni és szeretni tudjuk az adottságainkat, vigyázunk rájuk, és felemelt fejjel, büszkén viseljük őket, mint például a frizuránkat.

Jöjjön tehát egy szerelmeslevél a hajnak, amit Ön is megírhat a saját történetére és frizurájára szabva.

Megjegyzés: ez a levél egy rakoncátlan, göndörödő, nehezebben kezelhető hajhoz íródott.

Kedves Hajam!

Köszönöm, hogy ilyen erős vagy! Tudom, hogy sok mindenen mentél keresztül. Középiskolás koromban húztalak és rángattalak abban a reményben, hogy felhagysz azzal, aki vagy és olyan selymessé és egyenessé válsz, amilyenről mindig is álmodoztam.

A boltokban kapható legsűrűbb krémekbe fullasztottalak azt remélve, hogy minden fodrot meg tudok szelídíteni. Még a nagymamám kályhán felhevített forró vasával is perzseltelek és ész nélkül fújtam rád és a szemembe a hajlakkot. A nyári szünetekben mikro fonatokba csavartalak, és az uszodában a jó kis klóros vízben ’kereszteltelek’.

25 éven át szüntelenül próbáltalak megváltoztatni téged, de közben rá kellett jönnöm, az egyetlen dolog, amin változtatni kell, az az én hozzáállásom és a szemüveglencsém, amin keresztül eddig néztelek.

Így végül úgy döntöttem, hogy kiszabadítalak a kémiai és fizikai lazítók láncából. Néhány hónappal az új utunk megkezdése után annyira vágytam rá, hogy olyannak lássalak, amilyen valójában vagy, és nem tudtam tovább várni. Így hát elmentem egy fodrászhoz, és levágtam a hőtől sérült végeidet. Miután az összes szálkás tincs a padlón hevert, felpillantottam, és egy ismeretlen arc nézett vissza rám a tükörből.

Látva, hogy szembeszállsz a gravitációval, hirtelen felszabadultnak éreztem magam. Még sohasem éreztem ilyet. Azon is elgondolkodtam, vajon miért rejtettelek téged és minden dicsőségedet ilyen sokáig.

Kezdtem beleszeretni minden forgóba, ami a fejbőrömből kikandikál. Ez nem egy romantikus vígjáték, egy szerelem első látásra szituáció volt, hanem az a fajta imádat, amitől felszínes listákat tépsz fel, és teljes szívvel elfogadod a tényeket.

Természetes aurájában látva királyi örökségem jutott eszembe, és végtelen sokoldalúságod felfedezése királynői érzéssel töltött el. Nem filmbéli királynőnek éreztem magam koronával a fejemen, hiszen a hajam egy olyan ember alkotta ékszer, amit születésekor kap az ember.

Már nem érzem szükségét, hogy titkoljalak, rejtegesselek vagy erőszakkal megváltoztassalak. Ehelyett minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megvédjelek, hogy úgy virágozhass, ahogyan arra megterveztek.

A hajmosó napok szent rituálékká váltak, amikor gyengéden megfürdetlek és a legfinomabb összetevőkkel táplállak. Minden tincsed átfésülése a szeretet átgondolt munkája annak érdekében, hogy megőrizhesd fürtjeid egészséges ragyogását.

Nehéz elhinni, hogy volt olyan idő, amikor magától értetődőnek tartottalak, és megpróbáltam megváltoztatni a hajszálaid lényét.

Remélem, megbocsátasz, amiért egy szűk látókörű dobozba próbáltalak szorítani, amikor úgy lettél teremtve, hogy bodorodj, hullámozz és kitűnj a tömegből.

Bocsáss meg!

Írta, akit gyönyörűvé teszel!